- Szóval csütörtökön újra randiztok? Nem semmi, ha így haladunk, akkor egy híres motoros lesz a sógorom.
- Te tiszta bolond vagy - nevettem fel.
- Nira, édes lelkem, ma egész nap együtt voltatok, és hallottam, hogy mit beszéltetek az ajtó előtt. Le Mans-t is azonnal lebeszéltétek. Telefonszámcsere meg miegymás, ja és holnap este vacsora.
- Igen, vacsora, de veled együtt.
- De lehet, hogy én mégsem tudok elmenni. Lehet, hogy valami közbejön, vagy hamarabb le kellene lépnem.
- Meg ne merd csinálni! - szóltam rá.
- Még meglátjuk, hogy mi lesz.
- Megfojtalak, ha csinálsz valamit, amit nem kellene.
- Nyugi már, mindössze annyi, hogy jó téged szívatni. Mondjuk nem is lenne rossz, ha összejönnétek. Jorge rendes ember. Neked meg igazán lehetne már valakid, akivel jól meg tudnál egyezni. És nem mindenki olyan szemét, mint Tiago.
- Miguel, te őrült vagy. Nincs semmi Jorgéval.
- Dehogynem. Ebből lesz valami, a tuti. Már láttam, hogy hogy is néztek egymásra. Az este is látszott, hogy izzik köztetek a levegő. Már csak ahogy a másikra pillantottatok. Jorge csoda, hogy a szemével le nem vetkőztetett.
- Bolond vagy - vágtam hozzá a dzsekimet.
- Rezeg a telefonod - vette ki a dzsekim zsebéből a készüléket. - Na lássuk csak - dőlt hátra az ágyon. - Üzenet, Jorgétól.
- Add ide azonnal! - kaptam utána.
- Ó, csak nem titkolni akarsz valamit? - vigyorgott. - Szóval, azt írja, hogy: "Ha esetleg fél nyolc körül felébredsz, akkor reggelizhetünk együtt. Fél kilencig a hotelben vagyok. Gyere majd át a szobámba, oda rendelem. 418-as szoba. Jó éjt!" Erre pedig szépen írunk vissza.
- Álmodban! - kaptam el a csuklóját.
- Na, ne légy ilyen morci, inkább örülj neki, hogy együtt lehetsz a te kis Rómeóddal.
- Kapd be, és add ide a telefonom!
- Írhassak már neki vissza, kérlek! Na, könyörgöm!
- Dehogy írsz te neki. Majd én visszaírok. Ki tudja mit írnál neki. Lehet, hogy még a kezét is megkérnéd az én nevemben.
- Nem is rossz ötlet. Jorge, rájöttem, hogy mennyire szeretlek, nekünk együtt kell lennünk, gyere hozzám férjül - mondta nevetve.
- Hülye vagy - ültem le mellé nevetve, majd kikaptam a kezéből a telefont.
- Tudom. Na de mi erre a válaszod? - mutogatott a telefonom képernyőjére.
- Ha felébredek, akkor lehet átmegyek hozzá - mondtam elmélázva.
- Jól teszed, és ezt írd meg neki. Szerintem már várja a válaszod.
- Oké, írom már a választ - nevettem, majd elkezdtem bepötyögni az üzenetet.
- Bejön neked a srác? - kérdezte komolyan.
- Aranyos. Maradjunk ennyiben, még nem igazán ismerem, szóval nem mondhatok semmi mást.
- Majd megismered, szóval semmi probléma.
- Meglátjuk, hogy mi lesz.
- Látsz rá esélyt, hogy összejöjjetek? - faggatott tovább.
- Még nem tudom. Ahhoz több időt kell együtt töltenünk.
- Olaszországba jössz velem? - tette fel a kérdést hirtelen.
- Hogy mi van? - értetlenkedtem.
- Azt akarom, hogy jöjjetek össze Jorgéval, illetek egymáshoz. Épp ezért még arra is hajlandó vagyok, hogy hurcoljalak magammal.
- Mekkora egy szemétláda vagy már - csaptam fejbe.
- Most miért? Én csak neked akarok jót.
- Nem is tudom, hogy merjek-e hinni neked.
- Persze, hogy merjél hinni. Hányszor tettem én neked valami rosszat? - nézett rám kérdőre vonóan.
- Nem is tudom, nem egyszer, az biztos. Igaz az már régen volt.
- Na látod, most se akarok rosszat, sőt csak jót. Elvégre tudom, hogy Jorge milyen srác, és jó lenne, ha nem játszana mindenféle hülyegyerek a nővérem érzéseivel.
- És mi van akkor, ha Jorgéval nem lesz semmi?
- Akkor így jártunk.
- Mi az, hogy így jártunk? - kérdeztem nevetve. - Ha lenne valami, az is Jorge és köztem lenne, nem Jorge, közted és köztem.
- Ebben van valami - húzta meg a vállát. - Hé, várjunk csak! Holnap már Le Mans-ba leszünk. Hogy mehetnénk vacsorázni? Mármint holnap este, Jorgéval.
- Öcskös, arra nem is gondoltál, hogy ő is ott lesz? Elvégre nekik is lesz sajtótájékoztató, meg minden más hülyeség.
- Hú, hát igaz. Akkor nem is szóltam semmit.
- Most pedig aludjunk, jó éjt - zártam le a beszélgetésünket, mert elegem volt abból, hogy az öcsém azt ecseteli, hogy milyen jó lenne nekem Jorgéval.
Elég hamar elaludtunk, így nagyon hamar reggel lett. Hét órakor már kidobott az ágy, ezért biztos volt, hogy ma reggel Jorgéval reggelizem. Vigyorogva léptem oda a szekrényhez, amiből elővettem a ruháimat. Gyors átszaladtam a fürdőbe és negyed óra alatt el is készültem. Mikor visszamentem a szobába, Miguel csak vigyorogva nézett rám.
- Csak nem készülsz valahová, nővérkém? - nevetett.
- Nagyon vicces vagy, csak éppenséggel nem tudom értékelni. Ahhoz még korán van.
- Ahhoz viszont nem, hogy randizz Jorge Lorenzóval. Olyan romantikus - motyogtam meghatódottan.
- Kapd be, most pedig megyek - hagytam ott.
- Óvszert használjatok! - kiáltott még utánam, de inkább nem is foglalkoztam vele.
Lassan indultam el a folyosón, elvégre nem akartam nagyon hamar felérni a szobájához. Azt sem bántam, hogy a lift elég későn érkezett meg, vagy, hogy egyszer meg is állították, míg mentem felfele.
Ahogy kiléptem a liftből a folyosóra, lassan folyattam tovább az utam a 418-as szoba felé. Amikor odaértem, sóhajtottam egy nagyot, majd kopogni kezdtem. Egyből meghallottam, hogy odament mozgolódás támad, így tudtam, hogy hamarosan nyílni fog az ajtó. És igazam is lett, mivel pár másodperccel később már velem szemben állt Jorge, a maga félmeztelen valójában.
Kockás hasa látványára éppen csak, hogy nem cseppent el a nyálam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen test bújik meg a pólói alatt. Ráadásul alul is csak egy boxer volt, így még jobban hatalmába kerített a csodálkozás.
- Hahó! - mosolyodott el aranyosan.
- Ömm, bocsi, jó reggelt! - köszöntem, közben kínosan vigyorogtam.
- Gyere csak be! Örülök, hogy átjöttél. Bocsi, hogy kupi van, bocsi, hogy csak így fogadlak - mutatott magára -, de most keltem. Épp csak kinyitottam a szemem.
- Ahhoz képest már elég sokat mosolyogsz.
- Jó szokásom - mosolyodott el.
- Veszem észre - mosolyodtam el is.
- Zavar, hogy így vagyok, mert ha igen, akkor veszek fel valamit - kezdett el kutakodni a ruhái között.
- Dehogy, ha neked így kényelmes, akkor maradj csak így nyugodtan - mondtam zavartan.
- Látom, hogy zavarban, vagy. Felveszek valamit - kapott a kezébe egy nadrágot. - Aranyos vagy így - nézett rám, miközben fél lábon ugrált, mert a nadrágot erőltette magára.
- Köszi - pirultam el.
- Mi finomat kérsz reggelire? - kérdezte kedvesen.
- Nekem aztán édes mindegy - mondtam halkan, mivel még mindig a felsőtestét pásztáztam.
- Oké, akkor hozatok fel mindenfélét, és azt eszel, amit csak akarsz - sorolta, miközben belebújt egy kék, yamahás csapatpólóba, így ezzel véget is vetett a nézelődésemnek. Annak viszont felettébb örültem, hogy nem szólt semmit. Legalább nem hozott hülye helyzetbe.
Nem sokkal később már az asztalon volt minden finomság, amit rendelt. Egymással szemben ültünk, és miközben ettünk, beszélgetni kezdtünk.
- Ugye már ma este jöttök Le Mans-ba? - kérdezte, majd bekapott egy falat omlettet.
- Igen, már ma ott leszünk. Te is ma jössz? Vagyis mész?
- Igen, ma délután indulunk a fiúkkal. Az este pont azon gondolkodtam, hogy oké, hogy megbeszéltük a vacsit estére, de lehet, hogy ti még nem is lesztek ott.
- Nyugi, ott leszünk - mosolyodtam el.
- Ennek örülök. Jó veled lenni - mondta elkomolyodva.
- Veled is - válaszoltam ugyanolyan komolyan, mint ahogy ő.
- Örülök, hogy ezt gondolod - fogta meg a kezem. - Ugye nem zavar? - pillantott rám.
- Azt hiszem, hogy nem.
- Csak azt hiszed? Hogy lehet az?
- Úgy, hogy fogalmam sincs, hogy mi van. Félek, hogy mi lesz ezután.
- Van egy olyan érzésem, hogy volt már rossz tapasztalatod, és ezért félsz.
- Igen, igazad van. De nem számít, mert úgy érzem, hogy már túl vagyok rajta.
- Akkor jó - kezdte el simogatni a kézfejem.
- Jaj, Jorge - néztem rá elszomorodva.
- Mi a baj? Mégiscsak zavar? - húzta el a kezét.
- Nem - kulcsoltam az ujjaimat az övéi közé, mire ismét megeresztett egy mosolyt. - Mit gondolsz, lesz köztünk valami? - kérdezte nagy komolyan.
- Nem tudom. De nem mondom azt, hogy lehetetlen. Főleg, ha ilyen sokat leszünk együtt, mint ebben az elmúlt pár napban. Mondjuk azért elég hamar beszélünk erről. Még két napja sem ismerjük egymást.
- Az lehet, viszont nagyon aranyosnak talállak. Az első pillanatban láttam, hogy jóban leszünk. A tegnapi nap után meg végképp meggyőződtem arról, hogy nagyon is jóban leszünk - hajolt oda hozzám és megpuszilt.
- Köszi - vigyorogtam. - Nagyon jól esnek a szavaid.
- Ennek örülök. De még mennyire.
- Akkor jó.
- Nira, mit szólnál ahhoz, ha esetleg titokban megpróbálnánk együtt, és ha úgy érezzük, hogy komolyabbra fordulnak a dolgok, akkor elmondanánk mindenkinek?
- Nem is tudom. Ez elég nagy dolog lenne. Főleg ilyen rövid idő után.
- Figyelj, én nem akarok rád erőltetni semmit, csak mindössze felajánlottam egy eshetőséget. Nem kell egyből nagy dolgokra gondolni. Csak találkozgatnánk, dumálnánk, úgy, mint például most vagy a tegnap.
- Lehet tényleg nem ártana adni egy esélyt ennek - kezdtem megenyhülni.
- Ugye? Szerintem is nagyon jó lenne. Megismernénk egymást még jobban, megtudnánk egymásról több dolgot is. A végén pedig lehet, hogy jól fog elsülni ez az egész.
- Igazad van, ha nem kockáztatunk, akkor nem is fogjuk megtudni, hogy mi lehetne belőle.
- Akkor? Nem hivatalosan, de a barátnőm vagy? - nézett rám egy hihetetlenül édes félmosollyal. - Ugye most már beleélhetem magam. Na, kérlek - nevette el magát.
- Elmondhatatlanul aranyos tudsz lenni, a végén teljesen le fogsz venni a lábamról.
- Az a célom. Szóval? Mi a válaszod? - kérdezte reménykedve.
- Próbáljuk meg, de az öcsémnek egy szót se - jelentettem ki.
*****
Sziasztok!
Itt a folytatás, remélem tetszett nektek. Az előző részhez köszönöm a kommentet, sokat jelent, főleg úgy, hogy elég kevés olvasóm van még. Most esetleg kaphatok egy újabbat? :D
Puszi
